Ez a naplószerű írás a próza és az esszé határterületén született; elegáns, igen olvasmányos 52 szövegből állt össze. A szerző nem a kívülálló pozícióját veszi fel, hanem a beszélgetőét, aki, miközben a városra néz, a járókelők arcába pillant, vagy ismerőseivel, ott-szerzett barátaival áll szóba, önmagára legalább ugyanolyan mértékben kíváncsi. Utcák, múzeumok, Berlin felhői, autók, építkezések: a mindennapi élet rutinja mögül is kitetsző, tulajdonképpen nagyszerű és esendő megismételhetetlensége a létezésnek. Felméri Judit fekete-fehér fotói nem illusztrálják az írásokat, hanem párhuzamos világot villantanak fel, egy igen sajátos útikönyvvé varázsolva a könyvet.

Megjegyzés:

HozzászólokRecenziók