„Egy délelőtt, amikor Andrei Şerban meghallgatást tartott a bukaresti Nemzeti Színházban,  találkoztam  az  énekről  a  beszédre  való  átváltás  élményével. Azzal az érzéssel, amit a nyelvi  kommunikációról  a zenei  kifejezésre való finom áttérés ébreszt. Később Michelle Kokosowskival együtt meghívtunk a párizsi Académie Expérimentale des Théâtres keretében néhány történészt és művészt,  hogy  olyan régi  hagyományokat  –  a  görögöktől  az  Erzsébet-kor színházáig – és kortárs próbálkozásokat idézzenek meg, amelyek ennek a költői mobilitásnak adnak teret, és amelyek jeligéje Heiner Müller szállóigévé vált mondása is lehetne: „Amiről már nem lehet beszélni, azt el kell énekelni.” Híres rendezők és színészek vallanak itt arról az örömükről, hogy szüntelenül átjárhatnak beszéd és ének között.” (Georges Banu)

Megjegyzés:
Kiadónk könyveit magyarországi viszonteladók és könyvesboltok felé a ProsperoD terjeszti.

Hozzászólok