Sikó-Barabási Eszter meséi „duplafedelű” mesék: éppúgy szólnak agyerekhez, mint a felolvasó szülőhöz. A sepsiszentgyörgyi szerző olyan nyelvi humorral és játékossággal alkotja meg szövegeit, hogy a „kétféle” olvasat, megközelítés minden esetben érvényesül. A mesék a gyerek mágikus szemléletét tükrözik: Sikó-Barabási Eszter saját gyerekei látásmódjának megfigyeléséből, saját gyerekkori énjének emlékeiből építkezve teremti meg egyedi hangulatú világát. Erre a legjobb példa az, ahogyan a tárgyak jelennek meg a szövegben: hol megszemélyesítve, akár több különböző szerepbe bújtatva, akár a hétköznapokban használatos mivoltukban látjuk viszont őket. A kiforrott, igényes szövegek másik sajátossága az itt-ott megbújó rímpárok használata, amelyek szintén közös felfedezésre hívják a szülőt és gyermekét.

  A Rémusz, a fagomb című mesében úgy változtatja kilétüket, milétüket a gombok egész hadserege, ahogyan a gyerek is teszi-veszi őket: ha zörögnek, akkor kórusban énekelnek, ha megpöcögtetik őket, akkor nagyokat ugranak, és a legnagyobb metamorfózis akkor vár rájuk, mikor búgócsiga lesz belőlük (búgomcsiga, ahogyan a mesék egyik főszereplője, Sári mondja). A „másként látás” másik érdekes és szép példája a Lila-mese, amelynek a kezdetén még egy gömbölyű leányzót látunk, aki kényeskedve öltözik a szobájában, majd ahhoz, hogy jól megnézze magát a lenti tócsában, felszuszakolja magát az erkély korlátjára. Onnan pedig visítva zuhan Sári kinyújtott tenyerébe – aki be is teszi a szép, hamvas szilvát a kosárba. A Lépcsőmászó című mesében – amelyben a kisfiú farkasok és nyulak számlásával teszi elviselhetővé a fárasztó lépcsőmászást, mígnem megtelik a ház állatokkal – így kiált fel a szobába belépő anya: „Azt hiszed, oly mulatságos, hogy temérdek nyulat látok? Mit mondhatnék? Tillárom, nyuszi lóg a csilláron? S a rengeteg farkas koma, ezeknek hol van otthona? S tán örüljek, hogy a kredencen hever egy tépett ing, a kedvencem, s a dédanyám komódján portyázik egy toportyán?!”

  Sikó-Barabási Eszter a Bihar megyei Szalárdon született 1981-ben, Sepsiszentgyörgyön nevelkedett. Kolozsváron végzett a Babes-Bolyai Tudományegyetem Pedagógia-angol szakán (2004), majd a Filozófia Karon államvizsgázott (2005). Tanítónőként dolgozott, négy évig Kolozsváron, két évig Sepsiszentgyörgyön. Írói munkásságára hatással volt a munkája: a gyerekek számára mesejátékokat írt. Három éve nem tanít: három gyermekét neveli. Közel ötven mesét vetett papírra az utóbbi években, novembertől pedig a sajtóban is dolgozik: az Erdélyi Naplóban kéthetente jelenik meg az Anyaölben című rovata. 

Megjegyzés:
Kiadónk könyveit viszonteladók, könyvesboltok felé a ProsperoD terjeszti.

Hozzászólok