A XVIII. század végén élt református lelkipásztor azzal a céllal ásta bele magát az egyháztörténet kezdeti időszakába, hogy az első keresztyén vértanúk történeteit közkinccsé tegye, s ezáltal híveinek lelki táplálékot szolgáltasson. Hisszük, hogy az elsivatagosodó kultúra és az önmegvalósítás pusztájában bolyongó mai ember öntudatlanul is szomjazza az odaszánás, az önelveszítés történeteit. Nem szépirodalomként kell ezeket olvasnunk, hanem mint európai kultúránk forrásvidékének történeteit, hajdani szent komolyságunk emlékeit. Az előszőr 1789-ben napvilágot látott kötet Bogárdi Szabó István előszavával és Győri János utószavával jelent meg.

Hozzászólok