A Ionesco utáni abszurd megújítója az 1987 óta Párizsban élő és francia nyelven alkotó Matei Vişniec, aki az abszurdot nem stílusirányzatnak vagy tűnékeny színházi divatnak, hanem a világ állapotának tekinti. Európa számos jelentős színpadán játszott darabjait a diktatúrák utáni európai identitás - napjainkban különösképpen összetettnek látszó - kérdése hajtja át, akkor is, amikor a közlemúlt felé fordul drámai anyagért, és akkor is, amikor a harmadik évezred médiakreációiról, az eltűnő emberről ír megrázó erejű drámát. Erős szituációk, éles humor és a színház mint a társadalom kicsinyített mása elmélyült ismerete hatja át a szikrázóan okos, olvasmányként is kivételesen élő színműveket. A kötetben pubblikált darabokat a pályája elején álló, rendezői tehetségét már több alkalommal is bizonyító Patkó Éva válogatta és fordította. (Visky András)

„Mégis, gondold meg, a III. Richárd nincs betiltva. A mi országunkban Shakespeare-t tanítják az iskolában, az egyetemeken” (részlet a III. Richárd betiltva c. drámából).

Megjegyzés: